Ön jó vezető?
2011. február 28. hétfő Kategória: HR grafológia, Munkahelyi grafológia, Önismeret
Igen? Nem?
De mit is jelent ez a kérdés?
Az attól függ, …
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A mindennapi életben sokféle vezetővel találkozunk…
És Ön mire gondolt, amikor a kérdést elolvasta?
Ha Ön vezető beosztásban dolgozik, néha fölteszi a kérdést önmagának?
Talán sokan azt gondolhatják, vezetőnek mindenki alkalmas, csupán a lehetőséget kell megteremteni hozzá. Ez azonban ennél sokkal bonyolultabb dolog. A fogalom önmagában is összetett jelentést hordoz…
Ami minden vezetőben közös, hogy mindenképpen valakiket vezetniük kell, azaz legalább egy ember tartozik alájuk, akivel alá-, fölérendeltségi viszonyban vannak.
Emellett a vezető beosztáshoz többnyire tartozik némi felelősség, valamint bizonyos terület, amelyen belül szabad döntési joggal rendelkezik az illető vezető.
Nézzük meg, valójában milyen is a jó vezető, illetve mitől lesz valakiből jó vezető.
A vezetési stílus szerint többen, többféle módon sorolták típusokba a vezetőket. A legelterjedtebb talán Lewin modellje:
Autokratikus, aki
- nem tűr beleszólást a dolgaiba,
- nem kíváncsi mások ötleteire,
- egy személyben dönt,
- utasításokat ad és számon kér,
- egyszemélyű felelős.
Legföljebb olyan helyen célszerű a működése, ahol…
- a tevékenység szigorú keretek között zajlik,
- nincs szükség kreatív ötletekre, sőt ezek akár zavart is okozhatnak a folyamatban,
- nagyon fontos a fegyelem a dolgozók részéről.
Ilyen lehet pl. egy gyáregység, ahol futószalag mellett dolgoznak a beosztottak.
Az ilyen típusú vezetőt általában a főnökei kedvelik, mert többnyire szigorú rendet tart. Beosztottai azonban kevésbé érzik a feladatot és az eredményt magukénak, így „csak” kényszerből teljesítenek, ami sohasem olyan hatékony, mint, ha belső igény a motiváló.
Demokratikus, aki
- a beosztottakat partnerként kezeli,
- megoszt velük minden információt, ami a birtokában van,
- kíváncsi a véleményükre,
- meghallgatja a javaslatokat,
- bevonja őket a döntések előkészítésébe,
- de vállalja a felelősséget.
Az ilyen típusú vezető általában minden területen hatékonyabb működést tud elérni. A dolgozók maguk is alakíthatják a körülményeket, felelősséget éreznek a jobb teljesítmény eléréséért, ezért valóban tudásuk legjavát adják bele munkájukba, hogy minél jobb eredményt érhessenek el.
Ráhagyó (laissez-faire), aki
- valójában csak látszat vezető,
- mindent ráhagy a beosztottakra,
- nem oszt ki feladatokat (osszátok ki magatok között…),
- nem kér számon (néha szinte „könyörög”, hogy a határidőket tartsák be),
- a döntést is lehetőleg átruházza,
- nem igazán vállalja a felelősséget sem.
Az ilyen vezetői stílus általában önjelölt vezetők kitermelődését eredményezi, ami végül anarchia kialakulásához vezet. A beosztottak nem a teljesítmény növelésével, nem is igazán az eredményekkel foglalkoznak, hanem egymással versengenek a hatalmi pozíció kivívásáért. Ilyen vezető mellett a legkisebb a csoport hatékonysága.
Most nézzük meg, valójában milyen feladatok társulnak a vezetői szerepkörhöz!
Szüksége lesz egyfajta rálátásra, azaz át kell látnia a feladatokat és beosztottai tevékenységét, legalább nagyvonalakban ahhoz, hogy eldönthesse, milyen feladatokat, kinek kell delegálnia a csapatban.
Ehhez jó,
- ha képes a dolgokat összefüggéseiben látni,
- ha feladatcentrikusan tud gondolkodni,
- ha érzékeny a problémákra,
- és meg tudja találni a probléma lényegét, gyökerét.
Neki kell a munkát kiadnia és időben számon kérnie. Ezt akkor fogja jól megoldani, ha
- tisztában van beosztottainak képességeivel,
- ismeri aktuális gondjaikat és segít azok megoldásában,
- képes megfelelő döntéseket hozni,
- kellő szigorral tud fellépni szükség esetén,
- jól tolerálja az újszerű megoldásokat is,
- rugalmas, de határozott.
Rendet kell tartania a csapaton belül. Ez akkor működik, ha a vezető megfelelően tud kapcsolatot tartani a beosztottaival, vagyis, ha
- érthetően és egyszerűen képes kiadni a feladatokat,
- úrrá tud lenni saját érzelmein, indulatain,
- határozott és magabiztos,
- konfliktus esetén képes a problémára, illetve annak megoldására koncentrálni,
- egyéni érdekeit a csapat érdekekkel szemben és a feladatmegoldása érdekében háttérbe tudja szorítani,
- szükség esetén jó diplomáciai érzékkel el tudja simítani a csapaton belüli konfliktusokat.
A külvilággal, illetve saját feletteseivel szemben ő képviseli a feladat megvalósulását. Ehhez ismét másfajta tulajdonságokra van szükség:
- kötelességtudat,
- megbízhatóság,
- felelősségvállalás,
- akarat és önbizalom, hisz ki kell állnia a csapat érdekeiért.
Mindezeken kívül, jó, ha
- naprakész az általa képviselt terület újdonságait, eseményeit illetően,
- képes alkalmazkodni az esetleges változásokhoz, az új munkatársakhoz,
- jó hangulatot tud teremteni a csapatában,
- nehézségek esetén kreatívan tudja motiválni a beosztottakat.
Ám ne gondolja senki, hogy, amennyiben a felsorolt tulajdonságok mind megtalálhatók benne, akkor biztosan ő a világ legjobb vezetője. Szükség van ugyanis még egy nagyon fontos dologra, ami nélkül az összes többi tulajdonság együttese sem képes hatékony működést eredményezni.
Ez a tulajdonság az önismeret, más néven a reális énkép.
Ez egy olyan tulajdonság, amire sosem mondhatjuk, hogy no, ez megvan, készen van bennem…
Mivel minden változik körülöttünk és ezzel együtt mi magunk is változunk, ahhoz, hogy reális énképet mondhassunk magunkénak, folyamatosan dolgoznunk kell az önismeretünkön.
Ha egy vezető saját képességeivel, legfontosabb tulajdonságaival, viselkedési formáival nincs tisztában, akkor bizonyára másokat sem képes reálisan látni, utasításai hiteltelenek lehetnek.
Az igazi vezető nem csak szakmai vonalon mutat irányokat, de egész lénye, viselkedése követésre méltó. Ha nyitott, fejlődőképes, őszinte, megbízható, odafigyel környezetére és minden téren segíti beosztottait, akiket valójában inkább munkatársaknak tekint, akkor ők is mindent meg fognak tenni azért, hogy elérjék a közös célt, a haladást, a folyamatos fejlődést.Ám, ha valaki „bort iszik és vizet prédikál”, az vezető pozícióban különösen veszélyes, hamar tekintélyvesztéssel járhat. Az ilyen vezetőt pedig nem szívesen követik.
A grafológia egy olyan módszere az önmagunk megismerésének, ami viszonylag kevés plusz fáradtsággal, mégis hatékonyan képes föltérképezni a személyiségünk minden területét, mintegy tükröt tartva elénk, hogy kicsit kívülállóként is láthassuk magunkat.
Ha Ön úgy érzi, van mit pótolnia, vegye föl velem a KAPCSOLAT-ot!
Ha szeretne vitatkozni velem, vagy hozzáfűzni valamit, tegye meg máris!
Feliratkozás
Kövesse a hozzászólásokat RSS-en. Iratkozzon föl erre: Ön jó vezető?