Mutasd a Facebook oldalad, megmondom, felveszlek-e!
2011. január 18. kedd Kategória: Kiválasztás, Munkahelyi grafológia
Talán furcsának tűnhet, hogy miért tegeztem le hirtelen, hiszen ezt általában nem szoktam. Ha Ön járatos a Facebook-on, akkor bizonyára nem érte annyira váratlanul, mert tudja, hogy ez egy olyan közösségi oldal, ahol korra, nemre, beosztásra való tekintet nélkül, szinte mindenki (azért akad pár kivétel) tegeződik. Elnézést kérek, ha megsértettem volna. A továbbiakban maradok a tőlem megszokott változatnál…2010-et sokan a közösségi média elterjedési évének tekintik. Egyre több honlapon jelent meg a felhívás: „Találkozzunk a Facebook-on”, „Kövess a Twitteren”, … Sokan, akik addig még az Iwiwet is legföljebb csak hírből ismerték, fontosnak érezték, hogy csatlakozzanak valamelyik vagy akár minél több lehetőséghez.
Regisztrálás után, az írott és íratlan szabályok ismeretének hiányában, mások viselkedését lemásolva, egyre többször merték megosztani gondolataikat, fényképeiket, pillanatnyi állapotukat. Eleinte csak a régi ismerősöket fedezték föl boldogan, majd amikor egyre több olyan jelölést kaptak, akik „csupán szemet vetettek rájuk”, most már fölbátorodva ők is bejelöltek boldog-boldogtalant, nemre, korra, foglalkozásra, érdeklődési körre való tekintet nélkül. Talán még versenyre is keltek egymással a haverok, ki tud x idő alatt több ismerősre szert tenni.
A haveri körben aztán könnyen feledésbe merül, hogy itt tulajdonképpen nem magunk vagyunk, mint a hétvégi bulikon, ahol az éjszakai „idétlenkedés” után kialusszuk magunkat és feledésbe merül mindaz, amit mondtunk, vagy tettünk kevésbé tudatos állapotunkban.
A fényképezős mobilok elterjedésével bizony az efféle buliknak is nyoma marad és a „jó” haver meg föl is teszi rólunk, jó esetben csak a maga FB-os oldalára, persze gondosan megjelölve benne minket is, nehogy még zokon vegyük a végén…
Olykor aztán mi magunk is fölírunk oda vicceket, pillanatnyi hangulatokat, bosszúságokat is. Sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a közösségi oldalakat nem csak a haverok látják…
Az ősz folyamán cégvezetőket és Hr-eseket faggattam arról, milyen módszereket alkalmaznak a munkaerő- és vezetőkiválasztás során (ha érdekelnék a részletek, itt többet is megtudhat róla: katt ide >>)
Többek között megkérdeztem azt is, megnézik-e a jelentkezők közösségi média megjelenéseit.
Íme, a válaszok összesítése:
|
|
Felsővezető
|
Középvezető
|
Alsóvezető
|
Értékesítő
|
Alkalmazott
|
|
Mindig
|
30 %
|
24 %
|
21 %
|
44 %
|
25 %
|
|
Alkalmanként
|
41 %
|
38 %
|
42 %
|
34 %
|
42 %
|
|
Sosem
|
29 %
|
38 %
|
37 %
|
22 %
|
33 %
|
A felmérésben résztvevő cégek legnagyobb arányban értékesítők esetén vizsgálják meg erről az oldaláról is a pályázókat. Egyéb válaszok alapján is úgy tűnik, az értékesítőket kiemelkedő körültekintéssel igyekeznek kiválasztani. Természetesen érthető ez az igyekezet, hiszen, ha a cég terméke, szolgáltatása nem jut el elegendő emberhez, akkor mérhetően kisebb lesz a bevétel.
Láthatjuk, hogy felső vezetők esetén is fontosnak tűnik ez az információ a munkáltatók számára.
Ám ne gondolja senki, hogy, ha ő maga nem pályázik értékesítőnek, vagy vezérigazgatónak, akkor már biztonságban van. Ugyanis a pályáztatók 20-25%-a minden jelentkező esetén véleményt formál a közösségi megjelenések alapján is. Ezen felül pedig a válaszadók 34-42% nyilatkozott úgy, hogy alkalmanként információkat gyűjt erről a területről is.
Természetesen nem csupán ez a döntés alapja, de egy-egy „érdekes” megnyilvánulás mindenképpen átbillentheti a döntéshozó véleményét akármelyik irányba.
Érdemes tehát időről, időre ilyen szemmel is kicsit ránézni saját megjelenéseinkre.
Arról pedig nem szólt a felmérésem, hogy a főnökök milyen gyakran böngészik beosztottaik posztjait pl. fizetésemelés vagy előléptetés előtt, esetleg csak úgy, kedvtelésből… !
Biztos, hogy mindenki előtt és minden helyzetben emelt fővel tudja vállalni a közösségi oldalakon való szerepléseit? Esetleg van olyan története, amikor emiatt került előnyös vagy netán kínos helyzetbe? Ossza meg velünk!
6 hozzászólás
By Ildiki on 2011. január 18. kedd at 18:59
Valahol egyszer azt olvastam, hogy „csak olyan bejegyzéseket tegyél közzé a neten, amit szívesen látnál a fotód mellett egy óriásplakáton is". Tetszett, megszívleltem, igyekszem.
By GrafoGizi on 2011. január 18. kedd at 20:03
@Ildiki
Köszönöm, ez egy nagyon frappáns megfogalmazása annak, amiről írtam. 🙂
By Nagy Krisztina l Vérnyúl on 2011. január 18. kedd at 21:14
Már nagyon vártam a felmérés eredményét. Köszi!
By GrafoGizi on 2011. január 18. kedd at 22:00
@Krisztina
Január eleje óta már elérhető a felmérés teljes anyaga itt:
https://profigrafologia.hu/munkaerokivalasztas-folyamataban-alkalmazott-modszerek/
By Brigi on 2011. augusztus 9. kedd at 13:22
Minden hasonló cikk óriási hiányossága, hogy egyik sem említi meg véletlenül sem hogy az ilyen közösségi oldalakon nem automatikus, hogy boldog-boldogtalan láthatja amit közzéteszünk, hanem létezik a közösségi oldalakon olyan hogy ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK menü, ahol korlátozható hogy mi publikus rólunk és mit láthatnak kizárólag az ismerősök, illetve személyeket külön-külön is le lehet tiltani! Ezt az információt miért nem osztják meg az ilyen témájú cikkekben soha? Vagyis a magánéletünket nem kell bekorlátozni, csak megfellően kell védeni!!!
By GrafoGizi on 2011. augusztus 9. kedd at 15:06
Kedves Brigi!
Az észrevétel jogos, általában valóban vannak lehetőségeink, hogy korlátozzuk a rólunk megjelenő információkat a közösségi oldalakon, ahogyan említette, például az ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK megfelelő alkalmazásával.
Ám ne feledjük el, hogy arra már kevesebb a ráhatásunk, hogy ismerőseink miket jelentetnek meg rólunk. Például, ha valaki (egy olyan ismerős, akinek mi megengedtük, hogy lássa), valamilyen megnyilvánulásunkat ismételten megosztja vagy egy általa föltett fényképen megjelöl minket, akkor erre már nem vonatkoznak a mi beállításaink. Ha nem figyelünk kellően, a keresések során ezekre is rábukkanhat az, aki rólunk próbál informálódni. Ugyanúgy, ahogy a blogokhoz, fórumokhoz való hozzászólásainkra is, amelyeknél szintén nem tudjuk befolyásolni, hogy kik láthassák.
És akkor a hekker támadások lehetőségéről még nem is beszéltünk…
Azt gondolom, az egyedüli biztos módszer az, ha az internetre bármilyen formában kikerülő anyagot szűrjük megfelelően.
Feliratkozás
Kövesse a hozzászólásokat RSS-en. Iratkozzon föl erre: Mutasd a Facebook oldalad, megmondom, felveszlek-e!